Skip to main content

Blogok

Csak most az egyszer

Néhány napja nagyon kedves jelenetre lettem figyelmes. Kicsi lányka gyönyörű szemeit édesapjára szegezve a legédesebb hangján mondta: „Csak most az egyszer engedd meg, soha többet nem kérek semmit!” Azonnal felsejlett előttem, hogy ez a helyzet milyen ismerős számomra is.
Úgy rémlik, ezt már mi is mondtuk a szüleinknek, és arra határozottan emlékszem, hogy én hallottam ezt a mondatot - és nem egyszer - saját csemetéim szájából, miközben persze hasonló, ellenállhatatlan, könyörgő tekintettel néztek rám.
Nem is tudom honnan, de valahogy ezt a mondatot és viselkedést a gyerekek tudják maguktól, mintha csak velük született képesség lenne. Talán ez az egyik legfontosabb eszközük ellenünk, szülők ellen. Próbáltam visszagondolni, tanítjuk-e ezt nekik, vagy valóban ez egy olyan hetedik érzék, amellyel tudnak hatni a felnőttekre, és ösztönösen használják.
Mindenesetre hosszú ideig lekötötte a gondolataimat, és különböző szituációkat próbáltam felidézni magamban: hogyan is megy ez?
„Kisfiam, ma könyörögni tanulnunk!” vagy „Gyakoroltad már a könyörgést ma kislányom?” vagy „Gyermekem, remélem látod, a szomszéd gyerek milyen szépen tud könyörögni, na neked is úgy kell!!” De ilyesmire nem emlékeztem. Pedig így legalább biztosan tudnám, hogy tőlem tanulta, azért megy neki ilyen jól. Legalább nem érezném úgy magam, mint aki csak sodródik az események láncolatában.
De ha nem így, akkor mégis csak veleszületett képesség, hiszen az biztos, hogy a gyerekek ezt a mondatot, és ezzel a hangsúllyal tudják és használják! Olyan tekintetet párosítva hozzá, hogy a szülők szíve elolvad, hiszen látszik a gyermeken, hogy az élete múlik rajta.
De az a gondolat, hogy akaratlanul tanítottam meg ezt a magatartást, nem tetszett annyira.
Nem, biztos nem!
Én nem szoktam ilyet mondani, hogy „Soha többet nem kérek semmit!”, vagy „Csak most az egyszer!”
Talán régebben, még gyermekként, suttogtam valami hasonlót a szüleimnek. De az még akkor volt. Esetleg az iskolában, egy-egy felelet vagy dolgozat közben fohászként… „Csak most az egyszer segíts meg Istenem!” Meglehet, az államvizsga kapcsán is átfutott valami ilyen gondolat a fejemen. De akkor úgyis annyira izgultam, hogy arra már nem tudok visszaemlékezni.
Egyre csak jöttek elő az emlékképek, hányszor is fohászkodtam ezekkel a szavakkal: „Csak most az egyszer segíts meg!”, „Csak most az egyszer sikerüljön!”, vagy „Csak ez az egy legyen meg!”
Nem is gondoljuk komolyan, amikor ezt mondjuk, hiszen már akkor világos, hogy újra csak lesz olyan egyszeri helyzet, amikor pont ilyen meggyőződéssel szeretnénk valamit nagyon-nagyon, és valamiért azt gondoljuk, hogy így hatásosabb a kérésünk. Olyan dolgokról mondunk le nagyon előzékenyen ezekkel a szavakkal, amelyek még nem is léteznek számunkra, és amelyek fölött sem most, sem később nem rendelkezünk. Tét nélkül akarunk valami értékeshez jutni úgy, hogy közben ne legyen lelkiismeret furdalásunk, és ne is kelljen feláldoznunk valójában semmit. Tegye meg inkább a másik…
Szeretnék megtanulni tisztán kérni. Nem sürgetőn és nem bántón, hanem megvárva a dolgok természetes menetét. Nem kényszerrel és zsarolón, hanem őszintén, nyugodtan és elfogadón.
Kérni időt, türelmet, nyugalmat a várakozáshoz, és hitet abban, hogy nem kell sürgetnem mindenáron semmit. Elfogadni és tiszteletben tartani. Felnőttként viselkedni és tudomásul venni. Nem próbálni már manipulálni, kikönyörögni vagy kikényszeríteni bármit.
Őszintén adni, kérni és elfogadni.
Korinthusiakhoz írt 1. levél 13. rész 11. vers: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig felnőtté lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.”
Próbálok felnőni ebben is. Néha nehezebb a fizikai változásainkat jellemben utolérni, mint azt valaha gondolnánk, akár növekedési szakaszban tartunk, akár a hanyatlásban vagyunk már. Vannak szituációk, amelyekben soha sem hagyjuk el a gyermeki dolgainkat, viselkedésmintáinkat. Ragaszkodunk hozzájuk, és küzdünk értünk, mintha tényleg az életünk múlna rajta, mint annak a csöpp kicsi lánynak, akinek a cukorka nélkül összedőlt volna a világ.
Legalábbis akkor úgy gondolta.
Talán mégis érdemes sorra vennünk a „csak most az egyszer” dolgainkat, és átgondolva, megfontolva elkezdeni rájuk új szemszögből, felnőtt szemmel tekinteni.
Jakab levele 1. rész 5. vers: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
TGG
2020/10/20

Érdeklődők figyelmébe ajánljuk!

Posted in

Nem csak a húszéveseké a világ...

FELHÍVÁS!

Posted in

Tisztelettel, és közösségünk tagjai iránt érzett felelősséggel tesszük közzé a Magyarországi Baptista Egyház vezetősége kérését:

"A legutóbbi intézkedéseinket fenntartva három további kéréssel keresünk benneteket:

1, Arra kérjük a gyülekezeteket, hogy ahol csak lehetséges, online is tegyék elérhetővé valamilyen formában az istentiszteleti alkalmakat a testvériség számára.

2, Arra kérjük a nyugdíjas és a krónikus betegséggel küzdő testvéreinket illetve érdeklődőket, hogy a következő hetekben – visszavonásig – lehetőleg csak online kapcsolódjanak be a gyülekezeti alkalmakba. 

Természetesen fenntartjuk az eddigi kéréseinket, intézkedéseinket is, különösen kiemelve a legutóbbi rendelkezésünk 5. pontját. Nyomatékosan és határozottan kérünk, sőt felszólítunk mindenkit a maszk viselésére zárt terekben a közösségi alkalmakon!

Emlékeztetünk benneteket a rendelkezéseink 11. pontjára is:

“11, Nyomatékosan arra kérjük a gyülekezetek illetve az intézmények képviselőit, hogy a gyülekezetekben vagy az intézményekben történő Covid fertőződés megjelenése esetén haladéktalanul értesítsenek bennünket a covid@baptist.hu email címen. Munkatársaink ez után felveszik a képviselőkkel a kapcsolatot, rajtuk keresztül informálódunk, majd igyekszünk minden segítséget megadni a helyzet lehető legjobb kezelése érdekében.”

Kérjük a fentiek megfontolását!


( Dunaharaszti Baptista Gyülekezet vezetősége)

Gondolkodó - családiházas, vagy társasházas keresztyénség?

 Ismét eljött a házi csoportok ideje  a Magyar Kurír cikke szerint:

 

HEGYI ANDRÁS Vigyázzatok és imádkozzatok!

Posted in

Hegyi András írása

Címlap » LELKIPÁSZTOR BEIKTATÁS DUNAHARASZTIBAN

Posted in

Ünnepi istentiszteletre érkeztek a gyülekezet tagjai és vendégeik a Dunaharaszti Baptista Gyülekezet imaházába 2020. szeptember 12-én, meleg, napfényes délutánon.

 Nemeshegyi Zoltán, ügyvezető lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd imádsággal kezdte meg az összejövetelt. „Adj új erőt Urunk, Ó nyújtsd ki szent kezed…” – énekelték a megjelentek különleges formában: a COVID-19 koronavírus miatti esetleges fertőzések megelőzése érdekében egészségügyi maszkokban, mégis buzgón, fohászkodó szívvel. Ezt követően Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke üdvözölte a jelenlévőket, és felolvasta a 84. Zsoltárt. Igehirdetésében megfogalmazta az Istennel együtt töltött idő nagyszerűségét és áldásait, majd hangsúlyozta annak fontosságát, hogy Isten erejének jelenléte minden helyzetben megnyugtató áldás lehet a szolgálatot végzők számára. Igei üzenete után következett Papp János testvér kérdéseire adott válaszként az új lelkipásztor, illetve a meghívó gyülekezet fogadalomtétele, melyben kölcsönösen vállalták az Úr akaratából, iránta érzett felelősségteljes szeretetből a közös együttmunkálkodást. A beiktatási szolgálatot elnök testvérünk áldáskérő imával zárta.

Plank József, a gyülekezet előző lelkipásztora egészségi állapota miatt nem tudott részt venni az összejövetelen. Így üdvözlő, és egyben búcsúzó levelének felolvasása után a szószéki Bibliát  az ügyvezető lelkész adta át az újonnan beiktatott lelkipásztornak.

A köszöntések sorát Tisza Attila előző szolgálati helyének, a Miskolc Belvárosi Baptista Gyülekezetnek képviselője, Balog Árpád nyitotta meg. A Dunaharaszti Baptista Gyülekezet nevében Surányi Pál üdvözölte új lelkipásztorukat, majd a nőtestvérek szeretetét kifejezve Dr. Surányiné Nemes Gyöngyi köszöntötte Tiszáné Gneth Gabriellát. A helyi gyülekezet kamarakórusa kedveskedett énekkel, szolgálatukat az egyházkerület elnöke Ujvári Ferenc levelének ismertetése követte. Varga Boldizsár, a közösség korábbi lelkipásztora bizonyságtételében felidézte az elmúlt évtizedek fontos történéseit, mérföldköveit. Az egyházkerület gyülekezeteinek lelkipásztor képviselői, Paróczi Zsolt szigetszentmiklósi, Sinkovicz Sándor csepeli, Matuz József monori, Papp József Barnabás ócsai, Dr. Kovács Géza János és Gergely Tamás dunaharaszti gyülekezet képviseletében fogalmazták meg szolgatársi jókívánságaikat.

Színesítette együttlétünket a pengetős zenekar szolgálata, melyet a helyi testvéregyházak lelkészeinek üdvözlése előtt hallhattunk. Láng András római katolikus kanonok és Varsányi Ferenc evangélikus lelkész derűt, bizalmat árasztó szavai épp úgy bátorítást jelentettek, mint Faragó Csaba református lelkész köszöntő levele. A pengetős zenekar közreműködését követően a beiktatott lelkipásztor összefoglaló bizonyságtételében azt hangsúlyozta: őszinte vágya és törekvése, hogy igehirdetői és pásztori szolgálatának fókuszába leginkább a megfeszített Jézus Krisztus legyen. Urunk áldozata és szenvedése nem csak bűneinkre, hibáinkra emlékeztet, hanem feltámadásának titokzatos, üdvözítő csodájára egyaránt. Két keresztyén ihletésű ének után, melyet a Bluegrass Zenekar feldolgozásában és előadásában hallgathattunk, Varga Boldizsár hálaadó imájával zártuk együttlétünket. Közösségi üdvözléseket követően Szentlélek erejéből merítve közösen énekeltük: „Zengd Jézus nevét, zengd világ…”, úgy indulva útjainkra megújult szívvel, akarattal. ( Fotók: KabKa)

 Tisza Attila

beikt-2020.09.12-_doku_2.jpg

BICIKLITÚRA GYEREKEKNEK A SOROKSÁRI TÜNDÉRKERTBE

Posted in
Biciklitúra a Tündérkertbe

Szeretettel hívjuk a gyerekeket június 29-én, hétfőn 14 órára a Dunaharaszti Baptista Imaházba (Dunaharaszti, Damjanich u.

Bemerítés

Posted in
2015.10.19. 10:12
Tartalom átvétel