Dunaharaszti Baptista Gyülekezet

Tiszáné Gneth Gabriella írása

Zsoltárok könyve 46:11a

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014)

„Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten.” (Káldi-Neovulgáta)

  Egy alkalommal, amikor éppen „nagyon” dolgoztam a konyhánkban, és rettentően elfoglalt voltam, a kisfiunk, aki akkor még csak olyan öt éves lehetett, odajött hozzám, és kedves határozottsággal közölte velem: „Anya, üljünk le, és csináljunk semmit!” Nem volt szükség további magyarázatra, a maga nyílt módján tökéletesen kifejezte, hogy túlpörögtem, és azt szeretné, ha abbahagynám, bármit is csinálok, és helytette csak őrá figyelnék.

Sajnos nem vagyok jó ebben. Megállni, vagyis „nem mozdulni”, nem tenni semmit, nyugton lenni, gyakran nehezemre esik. Nyugton maradni, nyugton ülni, vagy feküdni, nem nagyon megy, „csak úgy”.

Az életünk arról szól, hogy valamit mindig csinálunk. Legalább arrébb megyünk, ellenőrizünk, vagy csak megnézünk valamit. Gyorsan még elintézzük, hiszen még belefér. Állandó pörgésben élünk általában.

De mi van akkor, amikor ISTEN azt mondja, hogy: Álljatok meg! Távolodjatok a világ zajától és csendesedjetek le!

Ez az év erről szólt, és nem is látjuk még a folyamat végét. Ma bevásárlás közben két fiatal férfi haladt el mellettünk, és hallottuk, ahogyan az egyik arra bíztatta a másikat, hogy csináljanak valami közös programot, hiszen ő ráér éjfélig! A másik ránézett és emlékeztette arra, hogy a járvány miatti korlátozások szerint este 8 órára haza kell érjen, ki-ki a maga otthonába. Tudta, de nem akart otthon maradni, csendben lenni. Egyre többen háborognak, és már arról beszélnek, hogy meg vannak fosztva dolgoktól, amiknek a pótlására már sohasem lesz alkalmuk.