Szkeptikusok kérdései: Hogyan küldhet egy szerető Isten bárkit is a pokolba?

Az utolsó dolog, amit Isten bárkinek is kíván az az, hogy a pokolba kerüljön. A Biblia azt mondja, hogy Isten „nem azt akarja, hogy bárki is elvesszen" (2Péter 3,9), hanem hogy „minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére" (1Timóteus 2,4). Isten nemcsak kijelentette, hogy nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Be is bizonyította, hogy meg szeretné menteni az embereket, amikor otthagyta a menny minden dicsőségét, és Jézus személyében eljött a földre, hogy meghaljon a kereszten a bűneinkért (János 3,16; Róma 5,8). Miután megfizette a büntetést az emberiség lázadásáért, Isten most kegyelmesen felajánlja a megbocsátás és az örök élet ingyenes ajándékát (Róma 6,23) mindazoknak, akik Jézusba vetik hitüket.

Annak, aki visszautasítja Isten kegyelmét, elfordul a saját lelkiismerete (Róma 2,15) és a teremtett világ bizonyságtételétől (Zsoltárok 19,1-6; ApCsel. 14,16-17), és ellenáll a Szent Szellem Krisztushoz vonó munkájának (János 16,8), mondván: „Semmi közöm Istenhez", Isten végül megengedi, hogy teljesüljön a kívánsága (2Thesszalonika 1,9). C.S. Lewis szerint „a kárhozatra jutók egy bizonyos szempontból sikeresnek mondhatók, hiszen mindvégig lázadók maradnak... a pokol ajtaját belülről zárják magukra."1 Azok, akik végül a pokolban kötnek ki, csak magukat hibáztathatják majd. A pokol egy választott út vége, és bizonyos mértékben már ebben az életben is jelen van, minden egyes napon.2

Legyen meg a TE akaratod:

„Végső soron csak kétféle ember létezik: azok, akik azt mondják Istennek, hogy: »Legyen meg a Te akaratod«, és azok, akiknek Isten mondja majd a végén, hogy: „Legyen meg a te akaratod".

C.S. Lewis (1898—1963), a Cambridge-i Egyetem középkori és reneszánsz irodalom professzora; A nagy válás, Harmat Kiadó, 2006, 84. oldal.