Keresztyén szülők gyermekeként minden vasárnap eljártunk az imaházba. Ez igazából így ment 18 éves koromig. De komolyabb tartalom nem volt mögötte, főleg megszokásból jártam. Az első élményem Istennel az érettségim alkalmával volt.

Azt gondoltam, hogy nem fog összejönni az érettségi, hogy megbukom a tárgyakból, de erre Isten rácáfolt. Mikor bementem és húztam az első tételt, épp a kedvencemet húztam ki. Aztán jött a második, és így tovább, és mindegyik tárgyból olyat húztam, amit tudtam. Itt gondolkoztam el először, hogy ennyi véletlen nem történhet velem csak úgy a semmiből.

Eltelt 1-2 év, eközben elkezdtem egy főiskolát, amit aztán ott hagytam, és elkezdtem dolgozni egy nagy gyárban. Ekkor tájt volt egy evangélizáció a gyülekezetünkben, és egyik este egy vendég arról beszélt, hogy ő mennyire haragudott egy kollégájára, mennyire gyűlölte őt, és hogy ezt az indulatot csak Isten tudta elvenni tőle. Ezen elgondolkoztam, és rájöttem, hogy néhány kollégámat én is mennyire tudtam gyűlölni, de aztán jó volt kérni Istent, hogy vegye el tőlem ezeket az indulatokat, és el is vette.

Aztán egy fél év múlva, 2007. március 10-én szintén volt egy evangélizáció a gyülekezetünkbe, amelyen Szenczi Sándor volt az igehirdető. Bartimeus történetén keresztül beszélt a gyökerekről, hogy vissza kell menni a bűnök gyökeréig, és rendezni kell ezeket Istennel, így lehet új életet kezdeni. Egyből eszembe is jutott egy régi bűnöm és éreztem, hogy ezt vagy ma rendezem Istennel vagy soha többé nem tudom megtenni. Az alkalom után beszélgettem Sz. Sándorral, és ahogy elmondtam neki ezt az esetet, eszembe jutottak más, többségében régi bűneim. Nagyon rossz érzés volt ez, de jó volt hallani a folytatást, hogy Jézus az én bűneimért is meghalt, és ha ezt elhiszem, akkor megbocsátatnak a bűneim. Így jó volt átélni a megbocsátást is. Aznap este miután hazamentem, kértem Istent, ha tőle volt ez az este, akkor adjon nekem egy igét. Válaszul a Jeremiás 31:20-at kaptam:„Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!”

Aztán Isten kegyelméből sikerült egy jobb munkahelyet találnom, és egy iskolát is elvégeztem. Azelőtt sokáig úgy gondoltam, hogy majd ha jobb leszek, majd ha rendeztem minden dolgomat, akkor majd megtérhetek, de rá kellett jönnöm, hogy a megtérés által tudtam rendezni a dolgaimat Istennel. Így szeretnék bátorítani mindenkit, hogy NE halogassa ezt a döntést.