Gergely Tamás

1974-ben születtem, Dunaharasztin élek gyermekkorom óta. Feleségemmel két gyermekünket neveljük. Azért tartom fontosnak az itt leírt történetemet, mert alapjaiban határozta meg az életemet. Hiszem és tudom, hogy minden ember, csak Jézus Krisztusnál találhatja meg élete igazi értelmét.

Igazából számomra egyszer sem volt kétséges, hogy van Isten, van feltámadás és örök élet. Bizonyos voltam abban is, hogy feltétele van ezek birtoklásának. Azt gondoltam, ha nagyon igyekszem, hogy jó legyek, ha nem követek el bűnt, akkor majd érdemesnek fog tartani Isten az örök életre. Hamar rájöttem, hogy képtelen vagyok megszabadulni rossz természetemtől és az ebből következő vétkeimtől. Vagy megbántottam másokat, vagy magamban hordoztam sérelmeket, amik miatt rossz érzéseim voltak. Bár másokkal mindig békességre törekedtem, de magamban nem volt békességem, inkább csak csalódás. Igyekezetem magam megjobbítására, kudarcot vallott. Lehetetlennek éreztem, hogy én is részesüljek abban az örök életben, amit Jézus megígért azoknak, akik Őt szeretik. Úgy gondoltam, hogy akik bűnösök, mint én, azokat Isten lenézi, nem törődik velük, amíg meg nem javulnak. Istent távolinak, magamat tehetetlennek éreztem.

Egyszer az egyik barátommal beszélgettünk. A Bibliából magyarázott nekem valamit, de nem igazán figyeltem. Azt hiszem nem értettem. Mégis amikor megkérdezte, hogy akarok-e imádkozni, szeretném-e letenni a bűneimet, igennel feleltem. Bár imádkoztam már máskor is, de akkor, imádság és bűnvallás közben mintha valami sötétségből jöttem volna fényre. Hihetetlen jó volt átélni azt a szabadságot, amit akkor Istentől kaptam. Megnyílt az értelmem és igazán megértettem, amit a Biblia ír: Isten megbocsátja és elveszi bűneimet, annak terheit és a következményeit is, ha elismerve bevallom azokat és megvallom, hogy a bűneim bocsánatára van szükségem.„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól.”(I.Ján.1:9).  Mert az Ő fia Jézus Krisztus vállalta magára a mi bűneink büntetését, a halált. Meghalt értem is, de feltámadt, hogy én is részesülhessek a feltámadásban és örök életben. Megértettem. Istenhez nem akkor mehetek, amikor már tökéletesítettem magam, mert ez lehetetlen. Hanem Isten szeret minket, vár minden embert, ahogy van. Nélküle elveszünk, és ez nem a fenyegetése, hanem a figyelmeztetése. Akkor döntöttem el, hogy én ezt az utat akarom járni. Amit Jézus mondott, azt elhiszem és követem. A Biblia ezt úgy fogalmazza: megtérés. Elfogadtam Jézus Krisztus megváltását. Úgy is mondhatnám, találkoztam Jézussal.

Azóta úgy érzem, mindenkivel szeretném megosztani ezt a jó hírt. A te örök életed már el van készítve. Neked csak kérned kell és el fogadnod kell. Kívánom, hogy átéld azt az örömteli szabadságot, amit csak Jézus tud neked megadni.

Gergelyné Kriszta

Kiskorom óta folyamatosan hallottam Istenről. Mindig igyekeztem Istennek tetsző életet élni, de nincs olyan ember, aki ne követne el bűnt, így születünk. 12 évesen döbbentem rá, hogy a keresztény családba való beleszületés nem belépőjegy a menybe. Minden embernek helyre kell állítani a kapcsolatát Istennel, ami a bűneink miatt megromlott Vele. Mikor megértettem, hogy két Úrnak nem lehet szolgálni, és nekem is meg kell hoznom a döntést, hogy kit választok, nagy vívódás indult el bennem. Isten hívott. Tudtam ez egy harc, vagy Istent választom vagy a Sátánt és ha nem döntök, akkor a Sátán oldalán maradok. Egy év után belefáradtam a vivódásba, megtörtem. Azt imádkoztam, hogy Istenem, nem akarok többé csak a Te győztes oldaladon küzdeni. Ekkor hoztam meg az első döntést, hogy megtérek és Isten útját akarom járni. Isten megbocsátott, megkönnyebbültem, megnyugodtam.

Néhány évvel ezután azonban volt egy különleges találkozásom Jézussal, ami még többet jelentett számomra. Egy táborba mentem önkéntesnek segíteni. A felkészítő alkalmon arról beszélt egy misszionárius, hogy adjuk oda az életünket Istennek. Szánjuk oda magunkat Neki. Adjuk oda kezünket, lábunkat, … mindenünket. Úgy éreztem, hogy szeretem annyira Istent, hogy kész vagyok odaadni neki mindenemet és az ő szolgája lenni. Én is elmondtam ezt az imát. Jelképesen egy fadarabot is bedobtunk a tűzbe, mintha a régi életünket adtuk volna oda egy újért. Isten jelenléte olyan kézzelfoghatóan ott volt, hogy új emberré tett, teljes boldogságot és tüzet adott ahhoz, hogy meg akarom osztani az emberekkel az örömhírt: Jézus az Ő bűnükért is meghalt, feltámadt, szereti őket és ha bűnbánattal elhiszik ezt, örök életük lehet! Ezt mindenkinek tudnia kell! Boldog vagyok, hogy ezt megtapasztaltam.

Nem lettem tökéletessé, én is elbukom. Tulajdonképpen, ahogy felnőtt lettem, egyre több nehézség és kísértés ért, még inkább megtapasztaltam, hogy milyen hajlamom van a bűnre és hogy magam erejéből képtelen vagyok megváltozni, csak Jézus tud teljes bűnbocsánatot adni, mert helyettünk már elvállalta a büntetést a kereszten. A mi bűnbánatunk, döntésünk, hogy Őt követjük és Jézus Szelleme az, aki bennünket megváltoztat. Ma is tapasztalom, hogy munkálkodik bennem, ez csodálatos. Egyre jobb Vele élni. Ha Jézust megtalálod, mindent megtalálsz, ami a boldogsághoz vezet! Kívánom, hogy te is éld át, hogy az életed ilyen fantasztikusan megváltozzon!

Surányi Gábor

Keresztyén szülők gyermekeként minden vasárnap eljártunk az imaházba. Ez igazából így ment 18 éves koromig. De komolyabb tartalom nem volt mögötte, főleg megszokásból jártam. Az első élményem Istennel az érettségim alkalmával volt.

Azt gondoltam, hogy nem fog összejönni az érettségi, hogy megbukom a tárgyakból, de erre Isten rácáfolt. Mikor bementem és húztam az első tételt, épp a kedvencemet húztam ki. Aztán jött a második, és így tovább, és mindegyik tárgyból olyat húztam, amit tudtam. Itt gondolkoztam el először, hogy ennyi véletlen nem történhet velem csak úgy a semmiből.

Eltelt 1-2 év, eközben elkezdtem egy főiskolát, amit aztán ott hagytam, és elkezdtem dolgozni egy nagy gyárban. Ekkor tájt volt egy evangélizáció a gyülekezetünkben, és egyik este egy vendég arról beszélt, hogy ő mennyire haragudott egy kollégájára, mennyire gyűlölte őt, és hogy ezt az indulatot csak Isten tudta elvenni tőle. Ezen elgondolkoztam, és rájöttem, hogy néhány kollégámat én is mennyire tudtam gyűlölni, de aztán jó volt kérni Istent, hogy vegye el tőlem ezeket az indulatokat, és el is vette.

Aztán egy fél év múlva, 2007. március 10-én szintén volt egy evangélizáció a gyülekezetünkbe, amelyen Szenczi Sándor volt az igehirdető. Bartimeus történetén keresztül beszélt a gyökerekről, hogy vissza kell menni a bűnök gyökeréig, és rendezni kell ezeket Istennel, így lehet új életet kezdeni. Egyből eszembe is jutott egy régi bűnöm és éreztem, hogy ezt vagy ma rendezem Istennel vagy soha többé nem tudom megtenni. Az alkalom után beszélgettem Sz. Sándorral, és ahogy elmondtam neki ezt az esetet, eszembe jutottak más, többségében régi bűneim. Nagyon rossz érzés volt ez, de jó volt hallani a folytatást, hogy Jézus az én bűneimért is meghalt, és ha ezt elhiszem, akkor megbocsátatnak a bűneim. Így jó volt átélni a megbocsátást is. Aznap este miután hazamentem, kértem Istent, ha tőle volt ez az este, akkor adjon nekem egy igét. Válaszul a Jeremiás 31:20-at kaptam:„Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!”

Aztán Isten kegyelméből sikerült egy jobb munkahelyet találnom, és egy iskolát is elvégeztem. Azelőtt sokáig úgy gondoltam, hogy majd ha jobb leszek, majd ha rendeztem minden dolgomat, akkor majd megtérhetek, de rá kellett jönnöm, hogy a megtérés által tudtam rendezni a dolgaimat Istennel. Így szeretnék bátorítani mindenkit, hogy NE halogassa ezt a döntést.